Menü Bezárás

Köröm

Köröm egy kis község a szerencsi járásban. Területe 1426 k. hold, lakosainak száma 834 akik valamennyien magyar anyanyelvűek és közülük 661 rk., 151 gk., 3 ref., 2 ág. Ev. És 17 izr. vallású. Lakosai jobbára földművelők és állattenyésztők. Házak száma 214. Tanügyét 1 rk. Elemi népiskola és 1 községi gazdasági továbbképző látja el. A község állandó piaca Miskolc és Ónod. Körorvos Girincsen, gyógyszertár Ónodon, közkórház Miskolcon található. Vasútállomása Hernádnémeti.

A Sajó áradásai sok kárt okoztak a településnek.

A XX. Század első felében gőzmalom működött Körömben.

A rendkívül szorgalmas, gazdag élő folklórral bíró, mélyen vallásos falu a környéken legjobban állt ellen a kommunista hatalomnak. Talán az ország egyetlen iskolája, melynek homlokzatán az 1920-as átépítésig megmaradt a kereszt, Szent Gellért és Szent István szobra.

A község helyzete jelenleg igen nehéznek mondható, sem helyben, sem a környéken nincs munkalehetőség, a munkanélküliek száma egyre emelkedik. A lakosság 48%-a cigány etnikumhoz tartozik, akiknek nagyobbrészt nincs semmilyen szakképzettsége, így elhelyezkedési lehetőségeik igen behatároltak. Vállalkozások a szolgáltatási szférában vannak, inkább kisiparosok, kereskedők. A település legnagyobb foglalkoztatója az Önkormányzat és intézményei

Elhelyezkedés

Köröm község Borsod-Abaúj-Zemplén megye délkeleti részén fekszik, a Sajó bal partján, a Sajó és a Hernád összefolyásánál, Miskolctól, a megyeszékhelytől mindössze 30 km-re délkeltre.

Megközelíthetőség közúton:

Köröm község közúton több útirányból is megközelíthető:

  • Miskolc-Felsőzsolca-Kesznyéten útvonalon.
  • Miskolc-Tiszaújváros viszonylatú 35-ös főútról Muhi irányából a Sajó kompján átkelve, másodrendű úton.

Megközelíthetőség vasúton:

Legközelebbi vasútállomása a Miskolc-Szerencs vasútvonalon Hernádnémetiben található.

Földrajzi jellemzők

A Sajó-Hernád sík települése, a folyó hordaléka építi fel a határát, amely enyhén hullámos síkság, anyaga főként kavicsos üledék. Éghajlata mérsékelten meleg, száraz. A Sajón és a Hernádon általában tavasszal és kora nyáron vonul le az árvíz. Növényzete a tiszántúli és a bükki flórajárásoknak megfelelő. A művelés alá vont földek agyagos, vályogos összetételűek, ezek elsősorban szántóföldként hasznosíthatók, de jelentős a rétek és legelők aránya.

Történelem

Köröm község neve már a honfoglalás idejében ismeretes volt. Hajdan Borsod vármegyéhez tartozott, amikor is a neve Kerem volt. Köröm községet az oklevelek csak 1387-ben említik először, abból az alkalomból, hogy akkori birtokosa, Ónodi Czudar Jakab a sajóládi pálosoknak adományozta körömi birtoka felét, de a település valószínűleg sokkal korábbi eredetű. Már a XIII. században is létezhetett, mert a hagyomány szerint a Muhi csata idején itt híd állt a Sajón, amelyet IV. Béla vitézei védtek utolsó leheletükig a tatár támadással szemben. Maga a község is elpusztult a tatárjárás idején.

A pálosok is hidat vertek a folyón, amely azért volt fontos, mert Nyékládháza felől rajta keresztül vezetett az út Szerencs felé, onnan pedig Tokaj, Patak és Kassa irányába. A híd a küzdelmes századok során elpusztult, mert 1598-ban már csak komp járt a Sajón, s a falu lakói révészkedéssel foglalkoztak, akik a pálosok számára szedték a vámot az átkelésért.

Ugyancsak a pálosok építették a barokk stílusú katolikus templomát 1729-ben, valamint 1747-49-ben a ma is álló vendégfogadót az átutazó szerzetesek, nemesek és polgárok számára. A pálos rend címere ma is látható az utcai homlokzaton. A keleti és a déli homlokzaton napórák voltak a következő felirattal: QUAM CITO FELICES ERIPIT HORA DIES. (Milyen hamar elragadja az óra a szép napokat).

A török hódoltság idején elnéptelenedett a falu, de a XVII. században újra benépesült. A török alatt

elnéptelenedett birtokukra a szerzetesek Felvidékről és Kárpátaljáról hoztak telepeseket.

1747-49-ben a rév mellett felépítették az ország legszebb későbarokk vendégfogadóját.Napórájának 1760-as kronosztichonja: QVAM CITO FELICES ERIPIT HORA DIES (Mily hamar elrabolja az óra a szép napokat.) Többször volt vendége – fogsága elején és végén is – Kazinczy Ferenc. Az épület a rend 1786-os feloszlatása után továbbra is vendégfogadó maradt, a Vallásalap kezelésében, majd 1920-tól községháza és iskola, és 1930-tól a mai napig plébánia, egyben a sárospataki egyházi gyűjtemény filiáléja.

1707-ben azt az országgyűlést, amelyet Rákóczi fejedelem Ónodra hívott össze ( a Sajó áradása miatt nem tudván a küldöttek a várba eljutni), a sajókörömi fennsíkon tartották meg. A XVIII. Század második felében a királyi kamara birtokai közé kerül, majd a vallásalapítványé lesz.

Római katolikus temploma még a pálosok idejéből való, 1801-ben restaurálták, 1929-ben pedig bővítették. Egyháza csak 1932-ben alakult.

1849-ben a magyar szabadságharc csapatai és az orosz cári hadsereg közötti ütközet zajlott le a község határában.

A világháborúban 72 polgára vett részt, akik közül 32-en hősi halált haltak