Táncot, zenét kedvelő ember a székely, ez a jelző hangsúlyozottan igaz a korondi emberre is. Múltjának, jelenének és bizakodva valljuk, hogy jövőjének is lételeme a művészetek iránti vonzalom. A művészetekkel való több évszázados szimbiózis képessé tette arra, hogy ne csak befogadója, hanem alkotója, életben tartója és tovább vivője legyen az egyes művésztű ágaknak. Úgy érezzük jól magunkat, ha a hétköznapi szavakon túl, cseréppel égetve, versben, festővásznon és a zene akkordjain keresztül is kifejezhetjük mindazt, amit érzünk és gondolunk. Tánc, ének, muzsika egyaránt jelen voltak eleink ünnep és hétköznapjaiban.
A fúvószenekar csíráit kutatva az Unitárius Egyház 1892-ből származó jegyzőkönyvében utalást találunk az énekkar megalakulására Katona Mihály énekvezér irányításával, ezt a munkát folytatta Bíró Domokos igazgató-tanító, aki 1912-ben megalakította a fúvószenekart, 1919-ben közadakozásból hangszereket vásároltak. Ez a zenekar kisebb-nagyobb megszakításokkal a II. világháborúig működött. Bíró tanító a 30-as évek elején nyugdíjba vonult és a tagság Lőrincz Erdész Mihály zenészt (klarinétost) bízta meg a zenekar összetartására.
1935-40 között Albert Ferenc unitárius kántor-tanító fogta össze a zenekart. A háború alatt hézagosan működött, mivel tagjait jórészét behívták katonai és frontszolgálatra. A háború után kevésbé szerepelt szervezett formában. Alkalmi megnyilvánulásai voltak különböző egyházi és világi rendezvényeken.
Az 1960-as években éledt újra a rezesbanda munkája. Balázs László, majd György József (1977-1983) művelődési otthon igazgatók igyekeztek a már kiöregedett rezesbandát életben tartani. György József emlékszik, hogy kezdetben bevonták a jó táncost, zenészt Szász Imrét, majd Ilyés Józsefet a parajdi fúvószenekar karnagyát, aki a Nagyszebeni Filharmónia oboása volt. Később Dolga Lajos székelyudvarhelyi zenetanár és egy kovásznai karvezető irányította a 15-19, olykor 25 tagú zenekart. Abban az időben nagyon nehéz dolga volt mind a karvezetőnek, mind a zenekar tagjainak,
mert a zenészek többsége nem ismerte a kottát. Az úgynevezett ,,fakotta” segítségével muzsikáltak, amelyen a hangjegyek értékét a számok jelölték. Emlegette is Imre Lajos bácsi, a kiváló tárogatós, hogy a Bíró tanító úr idején nem úgy volt, akkor hallás után muzsikáltunk és jó volt.
„Az 1970-es évek második felében és a 80-as évek elején több rendezvényen vettünk részt, emlékezik György József.
Rendszeresen szerepeltünk a parajdi ,,Zúg a fenyves” fesztiválon, bányásznapi ünnepségeken, jelen voltunk az Árcsói fazekas vásáron, a környék fúvószenekari találkozóin. Jeles napokon zenés ébresztővel emeltük az ébredő korondiak
hangulatát.”
Jelen voltak a fazekas vásárokon, választásokon, állami hivatalos ünnepeken, de akár temetéseken vagy szabadtéri
rendezvényeken biztosították az alkalomnak megfelelő zenét. A Megéneklünk Románia fesztivál megyei szakaszán 1977-ben dicséretben részesültek. Itt kell kitérnünk Gedő Géza tanító úr nagyszerű zenei munkájára is. Fenyőkúton majd Korondon kiváló citera, népi, majd fúvószenekart hozott létre. Tehát a máig működő gyermekzenekar, amely azóta felnőtté vált, alapítója Gedő Géza volt, aki 1990-ben eltávozott Korondról. Szász János karmester szakmai rátermettséggel, lelkesen folytatta a munkát. A régi fúvósokkal együtt a hangszerek is kiöregedtek. Begyújtották a még működő hangszereket és az egykori pionírszervezet ,,hazafias” munkapénzen Ambrus Lajos tanár közreműködésével megvásároltak egy zenekarra való hangszert. Ezt a készletet kiegészítették a tanügyi szakszervezet üdülésre szánt és e célra felajánlott összegével, valamint az iskolai szülőbizottság pénzhozzájárulásával. (György József Igazgató, Tófalvi Mária szakszervezeti és Mitra Eszter szülőbizottsági elnök.)
A folytonosságot az is biztosította, hogy a szülők egy lelkes csoportja az ügy sikere mellé állt, Imre Imre elnök, Károly
Antal, Imre Vilmos, Balázs Ferenc, Ilyés V. Mihály tagok vezetésével 1994-ben új zenekart alakítottak és 1998-ban létrehozták a Pro Muzica Alapítványt, amely a zenekar jövőjének záloga lett. A mentőkötelet Szász János, küküllődombói származású, a parajdi fúvószenekar karnagya dobta be, aki a felnőtt zenekar irányítása mellett átvette a korondi fúvószenekar tanítását is.
A zenekar 2012-ben újult meg jelenlegi karnagyuk Molnár Andor vezetése és munkássága alatt, így 30 fővel sikerült bővíteni a tagok számát. A Kárpáti szarvas közbirtokosság ajándékozott a zenekar létszámának megfelelő jelentős mennyiségű hangszert. Az önkormányzat segítségével, a népiskola keretein belül folyamatosan tanítanak fiatalokat annak érdekében, hogy a zenekar létszáma gyarapodni tudjon és minden hangszercsalád teljes legyen. 2012-ben
a zenekar megtartotta a ma mar hagyománnyá vált első karácsonyi koncertjét.
A zenekar 2013 januárjában Szász János karmester emlékére fúvós bált rendezett, amit azóta is minden évben
megszerveznek.
2016-ban az önkormányzat a teljes zenekarnak új professzionális hangszereket vásárolt. Eközben a zenekar több
testvérkapcsolatot alapított és ápol helyi es anyaországi fúvószenekarokkal. Ebben az évben tartotta meg a már hagyományosan megrendezésre kerülő első bográcsfőző versenyt.
2019 áprilisában megszervezésre került a Romániában első nemzetközi fúvószenekari verseny Korondon, amit
zenekarunk szervezett és sikeresen helyt állt a versenyen.
2020-ban Imre Imre és a vezetőság átadta a zenekar irányítást Balázs Lóránt zenekari tagnak, valamint Balázs Ferenc,
Imre Tibor előző tagok gyerekeinek és Ilyés József, Máté Mihály, Tófalvi Domokos zenekari tagoknak.
A zenekarunk egyik legnagyobb egyesületté nőtte ki magát az elmúlt években, szeretnénk, hogy ez így maradjon,
amit eddig csináltuk, folytatjuk és reméljük, hogy a jövőben is tudunk új dolgokat hozni Korond szívébe.