Pálpataka jellegzetes erdélyi szórványtelepülés. Az erdős hegyekkel övezett magas fekvésű falu Korond felől közelíthető meg. Korond a falu hajdani anyatelepülése. A fazekasságáról híres község évszázadokon át nagy területű hegyes-erdűs határt, roppant kiterjedésű havasokat mondhatott magáénak, melyeken szórványtelepülések jöttek létre. Ezek a XX. század elején elszakadtak az anyaközségtől. A korondi szórványtelepüléseket összefoglalva “korondi hegy”-ként emlegetik, illetve Pálpataka és Fenyőkút néven.
Bár a település kialakulásának története homályba veszik Orbán Balázs a XIX. sz közepén így ír a korondi hegyekről: “…A Korond vize völgyét keleti oldalról szegélyező meredek hegyláncon kimászva, a Hegytetőnek nevezett, s már Oroszhegynél említett fennsíkra értünk, mely itt 2 és 1 mérföld szélességben terül el a Korond vize és a vele ellentétes irányban, de párhuzamosan letörtető Nagy-Küküllő között. Szép e fennsík: gyönyörű bükk rengetegei között lévő irtványaival, s azon sok regényes fekvésű pajtával, melyek körül munkás nép sürög-forog, mert a korondiaknak, mint marhatenyésztéssel foglalkozóknak szintén két lakásuk van: téli házuk a faluban, szép üde nyaralójuk fenn a havasokon, s nyaranta a nép nagy része, főként a nők idejöket fenn töltik e havasi nyaralókon.”
Orbán Balázs látogatását követő két évtizedben, Korond határában is akadt példa arra, hogy a későbbi pálpatakai és fenyőkúti tanyalakók előhírnökeként néhányan állandóan kiköltöztek a havasokba.
A Nagyküküllő forrásvidékének magyar tanyái a XIX. sz közepe és a XX. sz. közepe között váltak állandóan lakott hegyi farmokká. Előtte a havasokat birtokló havasalji falvak rendszeres használatának tartozéktelepei voltak.
A havasalji falvak havas használata írásos források segítségével a XVI sz. második feléig vezethető vissza. A favágás, a zsindelykészítés és a sertésmakkoltatás szinte természetes havashasználati módnak tekinthető a történelmi dokumentumokkal elérhető legrégebbi időben.
A XIX. sz. közepén a “korondi hegy” magánbirtoklású irtáskaszálóin időszakosan használt épületek álltak. A tartozéktelepülésnek tekinthető hegyi szállások leginkább nyáron, szénakaszálás és szénagyűjtés idején népesedtek be. Ilyenkor a hegyi kaszálókat birtokló családok munkabíró nőtagjai is heteken át a hegyi szállásokon tartózkodtak. Télen vagy a tél egyik felében gazdafiak és szolgalegények teleltették a hegyi szállásokra hajtott szarvasmarhákat és más állatokat.
A tanyán lakó korondiak száma a XIX-XX sz. fordulója táján fokozatosan növekedett. 1910-ben Korond község lakosaiból 808 fő külterületen élt. Pálpatakán 372 Fenyőkúton 243 állandó lakost írtak össze a népességszámlálók. A XX. sz. közepére a korondiak pálpatakai szállásai állandóan lakott hegyi tanyákká alakultak át, amelyek korondi eredetű lakossága egymással társadalmasult.
A falu önálló községként működött 1948 és 1952 között, azóta közigazgatásilag Korond községhez tartozik.
A XX. század elejétől a statisztikai adatok már külön- külön tudósítanak Korond helység és a hozzá tartozó települések (tanyabokrok) lakosságának létszámáról. 1995 év adatai szerint:
Korond 4970 Fenyőkút 410 Pálpataka 420 Összesen 5800 (lélek)