A vidék nem volt ismeretlen a rómaiak előtt. Valahol a környéken futott az Intercisa (Dunaújváros) – Gorsium (Tác) útvonal. Római jelenlétre utalnak a régészeti feltárások: sír fedőlapja, kerámiatörmelékek, bronz fibulák, érmék. 1956-ban két avar kori sírra bukkantak a szeszgyár szennyvíztárolójának bővítésekor.
Ismert volt a térség honfoglalóink előtt is. 1965-ben feltárásra került egy honfoglalás kori harcos sírja is.
A Szolgaegyháza községnév írásban először 1659. november 20-án kelt adománylevélben fordult elő. Ez az adománylevél már a falu tulajdonosait is megnevezi: I. Lipót Börgönd, Novaj, Sárosd, Saág, Bonczabelke nevű birtokokkal együtt Szolga-Egyházát is Bossányi Gábornak, Eölbey Mártonnak és Szeghy Mihálynak adományozta.
A község többször is gazdát cserélt, utolsó birtokosa Nedeczky-Griebsch család volt. Az 1848/49-es szabadságharcban jelentéktelen szerepet játszott. A falu birtokosai 1848. október 4-7. között élelmet küldtek a magyar táborba: 205 birkát, 181 kenyeret.
A lakosság száma az 1800-as években kezdett növekedni 1830-ban 491 fő volt. 1857-ben 689. A többség zsellér volt, nehéz körülmények között tengette életét. 1910-ben a lakosok száma már 1111 fő volt. Közigazgatásilag Sárosdhoz tartozott 133 ház volt a községben, 36 a tanyákon. Mivel a házak többnyire nincstelen zsellérek tulajdonát képezték, ezek beosztása, bútorzata nagyon egyszerű, szegényes volt. Az első világháború idején 215 férfit hívtak be katonai szolgálatra, közülük nyolcan lelték halálukat valamely fronton. A második világháború idején szinte minden családból harcolt a fronton fiatal. Szerencsére harcok a község területén nem folytak. A Szeszgyárat azonban, amelyet hadiüzemnek tekintettek, a németek 1945. február 2-án felrobbantották.
Szolgaegyháza önálló községgé 1926-ban alakult. Mai közigazgatási területét 1929-ben nyerte el. A község 1948-ban új nevet kapott. A Belügyminisztérium 181.321/1948 sz. rendeletével 1948. június 1-jétől Szabadegyháza lett.
A község földrajzi fekvése és talaja mezőgazdasági termelésre alkalmas, elsősorban gabonaféléket termesztettek és termesztenek ma is. 1960-ban alakult meg a Vörös Csillag Mg. Tsz., mely 1986-ban Termelési Nagydíjat kapott. A rendszerváltás után részvénytársasággá alakult, jelenleg a Küngösi Agrár Rt. részterülete.
A Szeszgyárat 1912-ben Kuffler Benő építette. Hosszú ideig cukorrépából állítottak elő szeszt. 1989-től külföldi tulajdonba került, fő termelési profilja: izocukor, finomszesz, keményítő, fehérjetakarmány. Az országban elsők között privatizált cégek egyikeként az állami tulajdonú Szabadegyházi Szeszipari Vállalat értékesítésével vált a Hungrana Kft. az Agrana International, valamint a Tate & Lyle és az ADM tulajdonában lévő Eaststarch 50-50%-os közös vállalatává.
A tőkeerős tulajdonosok nemzetközi hírűek a keményítők és keményítőszármazékok gyártásában. A vállalat – termékpalettáját és méretét tekintve – az európai gyártók élmezőnyébe tartozik, az Európai Unió piacvezető izocukorgyártója. Az előállított termékek alapanyaga 100%-ban kukorica, amelyből magas szénhidráttartalmának köszönhetően speciális technológia segítségével értékes termékek (keményítők, szőlőcukor, izocukor, alkohol, takarmány) állíthatók elő.
Az 1980-as évek közepéig a község átlagos fejlődésen ment keresztül. Az utóbbi évtizedekben viszont dinamikus fejlődés kezdődött. Kialakult egy modern intézményhálózat, vezetékes ivóvíz, gáz, telefonhálózat, szennyvízcsatorna-rendszer. Korszerű világítás, szilárd útburkolat, parkosított közterületek, rendezett utcák jellemzik a falut. Egyre több vállalkozás telepszik meg, ennek elősegítésére alakította ki az önkormányzat az ipari zónát.
Társadalmi és civil élete egyre intenzívebb. Aktív testvér-települési kapcsolatot tartunk fenn az erdélyi Korond községgel, aminek köszönhetően 2014-től több száz szabadegyházi lakos látogathatott el Korondra, ismerkedhetett meg testvértelepülésünk lakosaival, kultúrájával, hagyományaival. Reméljük, hogy korondi barátaink közül is sokakat viszont-üdvözölhetünk községünkben!
