Korond neve elválaszthatatlan a népi kerámiától, a népi fazekasság egyik erdélyi központja. A hagyományos fazekasság napjainkig való fennmaradása a településnek kereskedelmi és idegenforgalmi fellendülést hozott. Becsületes, dolgos székely emberek tették világhírűvé. Közismert az a mondás, mely ügyességüket, találékonyságukat dicséri, hogy amikor az amerikaiak a holdra szálltak, a korondiak már jöttek szembe velük. Korondot Székelyföldön kell keresni, Hargita megyében, a Firtoshegy alatti völgykatlanban, ahol át szalad a településen a Kebeled és Észak pataka. Korondról mindenkinek a hagyományos mázas edények jutnak az eszébe, a színes falra akasztható bokályok, a derékig érő virágos mestervázák, valamint a taplóból készült dísztárgyak. Korondon a mesemadarak és a csodaszarvasok a régmúlt történelemről mesélnek. A sóvidéki nagyközség szimbólum lett, az ajándékvásárlás központja, ahol mindenki talál kedvére valót. Egy állandó kirakodóvásár központja, ahol a fazekasságra alapozzák a kereskedelmet, az idegenforgalmat, a megmaradást, a kultúrát, majd ebből hajt virágot újra és újra a cserepeken megörökített hagyományos mintavilág. Nyáron inkább hasonlít egy felbolydult méhkashoz. A főút két oldalán, a házak előtt, a fából készült pavilonoknál asszonyok kínálják a portékáikat. Ha nyár, akkor főszezon, tele az út széle nézelődő, kíváncsiskodó turistákkal. Nem számít, hogy milyen nyelven beszélnek, a korondiak mindenki nyelvén értenek, és beszélnek. Azt vallják, ne csurogjon a pénz, de minden nap cseppegjen. Itt apáról fiúra szállt az ősi mesterség, a fazekasság. Ha nem otthon, akkor a közismert turistatelepeken vannak jelen portékájukkal, ezért nem tudnak soha a korondiak világtalálkozót tartani.
